A denevérek ügyesen kerülik ki a természetes akadályokat gyors, éjszakai repülés közben is. A modern épületek nagy, sima üvegfelületeit viszont nem észlelik, és ez veszélyes lehet.

Stefan Greif, a müncheni Max Planck Madártani Intézet tudósa, a Science tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője szerint a kiterjedt üveg- vagy tükörfelületek vakfoltként jelennek meg a repülő emlősök radarján; gyakorlatilag akadálytalannak érzik ezt az útvonalat. A denevérek ultrahangok segítségével érzékelik az útjukba eső tárgyakat. Így találnak nappalra pihenőhelyet, és így kutatnak táplálék után. Repülés közben hangot bocsátanak ki, majd figyelnek a visszhangra, hogy elkészítsék a környék hangzó térképét. A természetes akadályok, az erdő fái visszhangozzák valamennyire a denevérkiáltást. A függőleges, tükröződő felületek viszont becsapják őket, azt hiszik, hogy útjuk akadálytalan, így belecsapódhatnak az üvegfalakba.

A függőleges felületek úgy verik vissza a hangot, hogy azt nehéz érzékelniük, ezért nő a becsapódás veszélye – mondta Gareth Jones, a Bristoli Egyetem ultrahang-specialistája. A repülő emlősök a természetes élőhelyükön nem találkoznak sima, függőleges felületekkel. A vízszintes, sima felületeket felismerik; a vízhez közel merészkednek, hogy ihassanak belőle.

A kutatók a közönséges denevér (Myotis myotis) repülését tanulmányozták sötét alagútban: fémtáblát helyeztek el az alagútban függőlegesen és vízszintesen is, majd figyelték, mi történik. 21 állatból 19 ütközött a függőleges táblának legalább egyszer. A vízszintesnek egyik sem. A tanulmány magyarázatot ad arra, miért találnak az épületek közelében sebesült vagy elpusztult denevéreket. Azt javasolják, az állatok vándorlási és táplálékkereső útvonalán ne építsenek ilyen felületek borította épületeket. A kísérletek alatt egyetlen denevér sem sérült meg. A denevérek a világ szárazföldi emlőseinek egyötödét teszik ki, a leginkább veszélyeztetett fajok közé számítanak.