Dr. Scott Read vezetésével (Queensland University of Technology, Brisbane, Ausztrália) egy ausztrál kutatócsoport vizsgálatokat végzett annak érdekében, hogy felmérjék a tekintet irányának és a szemhéjak állásának a szem elülső felszínére, valamint a látásélességre gyakorolt hatását.
Eredményeik szerint a szemhéjak enyhe nyomást gyakorolnak a szaruhártyára, és ezzel átmeneti látásromlást okozhatnak, ami különösen azoknál jelentkezik, akik hosszú időn keresztül olvasnak, vagy tartósan olyan munkát végeznek, ami a közeli tárgyakra történő fókuszálást igényel.
Vizsgálatsorozatuk első részében a kutatók egészséges fiatalok szeméről készítettek digitális fotókat egyenes előre nézéskor, illetve lefelé tekintéskor két különböző szög esetén (20 illetve 40 foknál). A fényképek elemzéséből kiderült, hogy a szemhéjak kontúrja, és ezzel a szemrés alakja is összefügg a tekintet irányával. Lefelé nézés során kifejezetten csökken a szemrés tágassága az egyenes előretekintéshez képest. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a legtöbb munkát éppen így, lefelé nézve végzi az ember.
A következő vizsgálati lépésben a szemrés méretének és alakjának a szaruhártyára (a szem első felszínének kör alakú átlátszó része) gyakorolt hatását figyelték meg. Egy speciális vizsgálómódszer, az úgynevezett cornea topográfia segítségével megvizsgálták a szaruhártya felszínét, és a látásélesség is megmérték. Az adatokat három napon keresztül, napi háromszor (9, 13 és 17 órakor) rögzítették.
A kutatók eredményei azt bizonyítják, hogy a szaruhártya jelentős alakváltozáson megy keresztül egy-egy nap folyamán. Felszínén ugyanis fokozatosan egy „benyomódási sáv” jelent meg, ami a nap során növekedett. Ezzel együtt kismértékben megváltozott a törőerő is (a látásélesség, a rövidlátás irányába tolódott el), az asztigmatizmus mértéke pedig kifejezetten megnőtt (az asztigmatizmus olyan fénytörési hiba, amelyet az okoz, hogy a szaruhártya törőereje az egyes irányokban eltér egymástól, és így a fénysugarakat nem egy pontba, hanem egy vonal mentén gyűjti össze). A mért változások a következő nap reggelére megszűntek. A kutatók szerint ezek a napszaki változások főként a szemhéjnak a szaruhártyára gyakorolt nyomásának következtében jöttek létre.
A fenti változásokat nagy valószínűséggel a szemhéj okozta erőhatás váltja ki, a legnagyobb változás pedig azoknál az embereknél volt tapasztalható, akik olvasás vagy közeli munkavégzés miatt hosszú időn keresztül lefelé néztek. Ez magyarázattal szolgálhat arra, hogy miért romlik kissé az ember látása egy közeli munkával eltöltött nap végére. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az ilyen munkát végzőknek legalább óránként rövid pihetőt kellene tartaniuk szemük védelme érdekében.
Az új eredmények hozzásegíthetnek az asztigmatizmus jobb megértéséhez is. Az újszülöttek kifejezett asztigmatizmussal jönnek világra, majd az első négy életév során a szaruhártya jelentős alakváltozáson megy keresztül. Az asztigmatizmus fennmaradhat, vagy kialakulhat későbbi életkorban, és kismértékben változhat az élet során. Ezekre a folyamatokra egyelőre még nincs egyetlen, mindent leíró magyarázat. Genetikai okok, a szemmozgató izmok ereje, és – a fentiek értelmében – a szemhéjak által a szaruhártyára gyakorolt nyomás egyaránt szerepet játszhatnak a kialakulásában.
Dr. Heksch Katalin
Forrás: Optikai Magazin
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK